[ Pobierz całość w formacie PDF ]
.Bocsánat, uram, bocsánat.Mihail ráripakodott a szerencsétlen nõre.- Hol a pokolban van?Ms.Hayward nincs az irodában - mondta a titkárnõ kimérten.-Attól tartok,önnek.Ha nincs ott, akkor hol van?Majd én elintézem, Carla - szólt Janine az ajtóból.Igenis, asszonyom.- Carla gyorsan és megkönnyebbülten távozott.Ms.Hayward nincs itt, Mr.Stanislaski.Tehetek önért valamit?Mondja meg, hol van.Sajnos fogalmam sincs annyit tudok, hogy egy pár napra elutazott a városból.Hirtelen ment el, és nem mondta, hogy hová.Elutazott a városból? - Mihall komoran bámulta az üres íróasztalt, aztánJanine-t.- Nem szokta így itthagyni a munkáját.Elismerem,, ez szokatlan tõle.De az a benyomásom, hogy nagyon fontos dologmiatt ment el ilyen hirtelen.Mihail mondott valami rövidet és cifrát ukránul, és kiviharzott.Azt hiszem, ezt jobb, ha te mondod meg neki - motyogta Janine az üres szobának.Huszonnégy órával azután, hogy kisietett az irodájából, Sydney egy árnyékosjárdán állt Georgetownban, Washington, D.C.negyedében.A szédítõ sebességgel megtett út a repülõtérig, a többszöri átszállás nemokozott gondot számára.Még a telefonhívás, amikor megkérte Pétert, hogyszánjon rá egy órát, még az sem esett nagyon nehezére.De ezt, az utolsó lépéstnagyon nehezen tette meg.Több mint három éve nem látta, akkor is csak az ügyvédi iroda hosszú asztalánakmásik oldalán.Kulturáltan, Istenem, mennyire kulturáltan viselkedtek.Ésmennyire idegenek voltak egymásnak.Peter maga nyitott ajtót, és olyannyira nem változott semmit, hogy Sydneymajdhogynem széttárta a karjait, hogy a nyakába boruljon, úgy mint régen.Magas volt és vékony, sportosan elegáns khaki nadrágban és lenvászon ingben.Homokszínû haja vonzóan kócos volt.De a zöld szervekben öröm helyettkomolyságot és hidegséget látott.Sydney - mondta, ahogy hátralépett, hogy beengedje a nõt.Õrülõk, hogy eljöhettem hozzád, Peter.Azt mondtad, fontos.Nekem igen.Hát akkor, ki vele.- Végigkísérte Sydneyt a hallon át a szalonba.Nagyudvariaskodások közepette Sydney a házat dicsérte, Peter pedig nem gyõzöttkitérni a dicséret elõl.Sydney ideges volt.Túl jól ismerte õt ahhoz, hogy nelássa az árulkodó jeleket.És éppoly szép volt, mint azelõtt.Ez fájt.Elkellett ismernie, hogy már az is fájdalmat okozott, hogy rá kell néznie.Úgygondolta, hogy a legjobb ellenszer az lesz, ha gyorsan a tárgyra térnek.Mit tehetek érted?Idegenek, gondolta újra.Sydney, ahogy lenézett a poharára.Egész életükbenismerték egymást, majd' három évig házasok voltak, és idegenek voltakegymásnak.Nem is tudom, hol kezdjem.Csak úgy vágj bele valahol.Peter, miért vettél el?Hogy mondtad?Azt akarom tudni, miért vettél el feleségül?Sok mindenre számított, de erre nem Felemelkedett, és újra kortyolt egyet apoharából.- A szokásos okok miatt, gondolom.Szerettél?A férfi szemei rávillantak.- Tudod, hogy szerettelek.- Tudom, hogy szerettük egymást.A barátom voltál.- Sydney összeszorította aszáját.- A legjobb barátom.Peter felállt, hogy töltsön még a borból.- Gyerekek voltunk.Akkor már nem, amikor összeházasodtunk.Fiatalok voltunk, de nem gyerekek.Ésmég mindig barátok vagyunk.Nem tudom, Peter, hogyan romlott el minden, vagymit tettem én, hogy így tönkretettem, de…- Te? - bámult rá Peter, egyik kezében a borral, a másikban a pohárral.- Mitértesz" azalatt, hogy te tetted tönkre?Boldogtalanná tettelek, oly rettenetesen boldogtalanná.Tudom, hogy rosszvoltam az ágyban, és ez mindenre rányomta a bélyegét, olyannyira, hogy a végénmár meg sem tudtál megmaradni a közelemben.Azt sem akartad, hogy hozzád érjek - vágott vissza a férfi.- Az ördögbe is, azegész olyan volt, mintha.Egy jégheggyel szeretkeznél - fejezte be Sydney egyszerûen a mondatot.-Ezt temondtad.Bûntudattal küszködve, Peter letette a poharát.- Egy csomó dolgot mondtam, éste is.Azt hittem, hogy már túltettem magam az egészen, mindaddig, amíg madélután meg nem hallottam a hangodat.Sajnálom.- Sydney felállt, határozott testtartásával és hangjával megsértettbüszkeségét próbálta palástolni.- Csak rontottam a dolgon azzal, hogy eljöttemide.Sajnálom, Peter, már megyek is.Olyan volt, mintha a nõvéremmel szeretkeztem volna.- A szavak kirobbantak, ésmegállították Sydneyi, még mielõtt átment volna a szobán.- A pajtásommal.Azördögbe is Sydney, nem tudtam.- Újra elszorították a szívét a megalázóemlékek.- Ezen soha nem tudtam magam túltenni, és úgy tekinteni rád, mint afeleségemre.Elvesztettem a férfiúi büszkeségemet.És ez kihatott rád is.Azt hittem, gyûlölsz
[ Pobierz całość w formacie PDF ]